bootroom

A függőség alatt általában a hozzászokás, szükséglet, ragaszkodás fogalmakat értjük. A függőség lehet kémiai szerek által kiváltott, vagy lehet viselkedéses. A viselkedéses addikciók közé tartozik a társfüggőség (kodependencia). Ebben az esetben egy adott személy kórosan alárendeli saját magát egy másik embernek, ezáltal az egyenlőségen alapuló emberi kapcsolat nem alakul ki. A társfüggő személyek gyakran élnek át önbizalomhiányt, másoktól várják el a problémák megoldását, túlzottan meg akar felelni másoknak, becsapja önmagát és környezetét, hogy egy a társadalom által elvárt képet tartson fenn önmagáról.  

A másoktól való függés nem csupán két személy kapcsolatában, hanem egy csoporton belül is megjelenhet. A szociometriai felmérés során egy adott csoporton belül vizsgáljuk a társkapcsolatokat, a rokonszenvi választásokat (Jacob L. Moreno). A szociogram felrajzolásával a társas mezőt, s az azt alkotó kapcsolatokat tudjuk könnyedén vizsgálni. Az egy szempontos szociometria a szimpátia kapcsolatokra épül, míg a két szempontos szociometria (Mérei) során funkcióválasztások, és szimpátiaválasztások vannak. Mérei a csoportlégkör 4 típusát különböztette meg:

• éretlen közösség -> nem ismerik egymást, kezdeti szakasz
• érett közösség -> a funkcióválasztás koncentrált, a szimpátia szórt
• átmeneti típus -> funkció- és szimpátia is koncentrált (jellegzetesen ovis csoportok)
• sztárvezérlésű csoport -> funkció szórt, szimpátia koncentrált

A sztárvezéreltségű csoportokban kulcsfontosságú egy megfelelő vezető jelenléte, aki egy egészséges csoportlégkört, és egy eredményesen funkcionáló csoportot tud kialakítani. Paulo Bento jó vezető? Igyekszem megválaszolni a kérdést.

Németország ennél jobb kezdést nem is kívánhatott, pedig előzetesen nem tűnt ez ilyen könnyű mérkőzésnek. Már a kezdőcsapatban voltak meglepetések, főleg német oldalon: Lahm a középpályára került, ami természetesen idén gyakran megtörtént a Bayernben, azonban azt gondoltam, hogy ő lesz elsősorban az, akinek Ronaldót semlegesítenie kell, ennek ellenére Boateng lett a jobbhátvéd, bal oldalon Höwedes kezdett, elöl pedig vérbeli csatár nélkül, az Özil-Müller-Götze hármas rohamozott. A portugál kezdőben nem volt váratlan húzás, mindkét csapat a 4-3-3-mas formációt választotta (ez védekezésben a németek esetében 4-1-4-1 volt, amiből gyakran 4-4-2 lett, a portugáloknál dominánsan 4-4-2 volt).

A labdakihozatalt mindkét csapat hasonlóan oldotta meg, a kapus rendszerint kipasszolta egy középhátvédnek, egyik csapat sem támadott le magasan. A németek engedték a kapus rövid passzát, azonban utána egyből nyomás alá helyezték a labdást (középhátvédet). A 4-1-4-1-ből leggyakrabban az egyik középső középpályás, Kroos lépett ki, így lett ez 4-4-2. Az egyik csatár (Müller) lefogta az egyik középhátvédet, míg a másik fellépő csatár ívesen támadta le a labdást, így ezzel kizárta a védekező középpályást, s oldalra szorította a támadást. Látható, hogy a portugál középpályás hármas nem tud segíteni a támadásépítésben, a felpassz után pedig a körön belül 5v3 szitu alakul ki (ugye emiatt lett volna fontos, hogy Veloso mélyebben lépjen vissza, aki visszalépve középről jobban megtalálhatta volna a kapcsolatot Moutinhoval és Meirelessel). Középen be van csíkozva a nagy üres terület, azonban a jó oldalra szorítás miatt ez a terület kihasználatlan maradt. 

A portugálok játéka úgy volt felépítve, hogy a rövid kipassz után a középhátvédek rendszerint az oldalsó területeket, a szélsőhátvédeket vették célba. A támadó hármas (Nani-Almeida-Ronaldo) centrálisabban játszott, így a szélsőhátvédeknek nagyobb területük maradt. 

Azonban ez volt a probléma is egyben. A középpályások nem tolódtak megfelelően, így a támadás csak egy módon tudott folytatódni: beadással. Mivel a szélsőhátvédek magukra maradtak, középen pedig ott volt rendszerint a Ronaldo-Almeida kettős, ezért főleg a beadásokkal operáltak (látjuk a képen, hogy a 3 középpályás nem segít kellően, a körön belül nincs senki, így nem lehet megbontani a védekezést, s marad a beadás). 

A német játékkoncepció meglepő volt. Aki látta az elmúlt meccseiket az tudja, hogy sokkal intenzívebb letámadással játszottak korábban, jobban építettek a labdabirtoklásra, azonban a portugálok ellen apró változtatásokat eszközöltek, így sokkal stabilabbá, zártabbá tették védekezésüket (ugye ez jelentős probléma volt a felkészülési meccseken). Már a 4-3-3-ba való váltás is ezt jelezte, melynek során főleg a középpályás védekezés javult. A kevésbé intenzív letámadással elérték, hogy a portugálok feljebb lépjenek, és területeket hagyjanak maguk mögött. A jó védekezésükkel a középhátvédeket vagy oldalpasszra, vagy hosszú passzra szorították, a megszerzett labdákból pedig bejátszották az üres területeket vagy lassan építkeztek.

Azzal, hogy megszerezték az első gólt, szinte meg is nyerték a meccset, mert a portugálok rengeteg területet hagytak, amelyeket a németek rendszerint ki is használtak. A portugálok nem tudták legyőzni a Ronaldo-dependenciát, senki sem tudott igazi karmesterként funkcionálni, s Ronaldónak is igen gyenge meccse volt. Ami pedig a kiállítás után történt, az nem igazán Bento munkásságát dicséri. A kiállítás után a portugálok egy 4-3-2-es szisztémára váltottak, s innentől kezdve a németek azt csináltak, amit akartak. Ronaldo és Eder egyaránt nem védekezett (Eder néha visszalépett a jobb oldalra, így 4-4-1-et formálva), a szélsőhátvédeknek hatalmas területük lett, a középpálya és a védelem közé rendszerint 2 német tudott zavartalanul belépni, így megbontva a védekezési alakzatot. 

A 3. gól egy tipikus Bayernes gól volt. Kroos kapta meg a labdát, akinek ideje és területe is egyaránt volt, mélységből pedig Khedira indult el (ő lett volna a célpont). Ez a mélységből való befutás azért is jó, mert tempóelőnyt tud szerezni a támadó a védőhöz képest (Nani és Moutinho senkit sem fog, ugye Ronaldo és Eder sehol, marad 5 védő, akikre Krooson kívül 6 német marad, Khedira megjátszásán kívül még a hosszú oldalra való passz is kiváló opció lett volna). 

A jövőre vonatkozóan Bentonak rengeteg tennivalója van, gondolok itt a középpályások támogató játékára, és a védekezésszervezésre egyaránt. A németek stabil védekezése pedig a jövőben még aranyat érhet. Kicsit olyan volt ez a meccs, mint a Heat-Spurs nagydöntő: egy sztárra épülő szervezetlenség- megszervezett, eredményes csapatjáték.

Kulcsgondolatok a portugál szervezetlenségről:

Rövid kipassz középhátvédnek -> Védekező középpályás nem lép vissza mélységben, emiatt a csatár könnyen kizárja (íves ráfutás segítségével) a játékból -> Középhátvédet oldalra szorítják marad az oldalra passz/hosszú passz -> amennyiben oldalra passzt választ, a szélső hátvéd csak beadni tudja, mert a támadó hármas és a középpálya (nem lépnek be a vonalak közé) sem támogat kellően/ amennyiben hosszú passzt választ a fejpárbaj után a lecsorgó labdákat a németek szedik össze, mivel középen létszámfölényben voltak -> a labdaszerzésből a Lahm-Khedira-Kroos hármas rendszerint indítani tudott a védelem mögötti területekre (Özilnek/Götzének vagy a visszalépő Müllernek), így gyakori 1v1 szituk alakultak ki vagy megtartották a labdát és felépítették a támadást, azonban így is létszámfölényben voltak, mert Ronaldo és Almeida/Eder semmit sem tett hozzá a védekezéshez, ritkán támadták le eredményesen a középhátvédeket